Információk, érdekességek
Homeopátiával az immunrendszerért 5. rész
2021. január 12.
Orvosi és laikus körökben már hosszú ideje állandó vita tárgya a homeopátia létjogosultsága. Vannak, akik esküsznek hatásosságára, mások egyszerűen szemfényvesztésnek, kuruzslásnak tartják.
A homeopátia azon az elven alapul, hogy kis mennyiségben, nagy hígításban adva, bizonyos anyagok– olyanok, amelyek nagyobb mennyiségben tüneteket vagy betegséget okoznak – stimulálják a szervezet természetes védekezőképességét. Ez a „hasonló gyógyítja a hasonlót” elve, amely teória a világ számos pontján, egymástól függetlenül évszázadok, sőt évezredek alatt kialakult megközelítése a betegségeknek. Ezen az elven alapul a homeopátián kívül például a hagyományos kínai orvostudomány vagy az indiai ajurvédikus gyógyítás. A homeopátiát nemcsak gyógyításra, hanem megelőzésre és a testi jólét fokozására is ajánlják.
A homeopátia elnevezése a görög homeo, jelentése hasonló, és pathos, jelentése szenvedés vagy betegség, származik. A homeopátia arra irányul, hogy kis mennyiségű rendkívül higított hatóanyaggal a szervezet védekezőképességét, öngyógyító hajlamát fokozzák. A homeopátiás gyógyítás elve Hahnemann német orvostól származik a 18. század végéről, aki két alapvetésből indult ki:
A „hasonlók” ideája már Hippocratesnél felmerült, ezt fejlesztette tovább Hahnemann, aki rendszeresen fogyasztotta a malária kezelésére akkoriban alkalmazott kínafa kérgét, és azt tapasztalta, hogy megjelentek nála a betegség tünetei. Ennek alapján jutott arra a következtetésre, hogy ha egy anyag egészséges emberben képes valamilyen betegség tüneteit kiváltani, akkor kis mennyiségben adva a hasonló tüneteket megszünteti.
A másik alapelve az volt, hogy a hígítás („a minimális adag törvénye”) fokozza a szer hatékonyságát, minél alacsonyabb a dózis, annál hatásosabb a szer.
A homeopátiás gyógyszereket fokozatosan hígítják (a harmincszoros hígítás az elfogadott) és közben alaposan rázzák. Ezt hívják a homeopátiában „potencirozás”-nak, és a homeopaták szerint ezzel az eredeti anyag információját vagy energiáját átadják a folyadéknak.
A legtöbb homeopátiás gyógyszer olyan nagyfokban hígított, hogy abban az eredeti anyagnak már egy molekulája sem található meg, de a homeopaták úgy gondolják, hogy az eredeti anyag valamilyen módon mégis hat, lényeges tulajdonságait „átadja” a folyadéknak (ezt hívják a „víz memóriája”-nak) és ezzel stimulálja a szervezet öngyógyító tulajdonságát.
A homeopátiás gyógyítók a betegeket genetikai és személyes kórtörténetük, testfelépítésük, aktuális fizikai, emocionális és mentális tüneteik alapján kezelik. A hosszú vizitek alkalmával individualizált, személyre szabott gyógyításra törekednek, és nem ritka, hogy ugyanarra az állapotra, tünetekre vagy betegségre az egyes betegek különböző gyógyszereket kapnak.
Immunrendszer: probiotikumok, prebiotikumok 4. rész
2021. január 11.
A bél a szervezet legnagyobb immunszerve, melynek állapota kihatással van védekezőképességünkre. Az emberi béltraktus mintegy 400 m2 -nyi felületén kb. 1014 mikroba található, ez tízszerese az emberi test összes sejtjeinek. Az 500-nál egyesek szerint 1000-nél is több különböző mikroorganizmus között vannak „jók”, semlegesek és „rosszak”, ártók.
A jó, hasznos baktériumokról mára már tudott, hogy bizonyos tápanyagok emésztése, vitamintermelés mellett részt vesznek az immunitás kialakulásában, és feladatuk többek között az immunrendszer stimulálása, a szervezet kórokozók elleni védelme. A bél baktérium flórájának épsége az immunrendszer fontos tényezője, megváltozása alapvető szerepet játszik egyes kóros állapotok kialakulásában.
A bél mikroflórájának helyreállításában, ill. annak „karbantartásában” segítenek a pro- és prebiotikumok. Probiotikumnak nevezzük azokat a nem patogén mikróbákat (baktérium vagy gomba), amelyek nagy számban a gazdaszervezetben jutva pozitiv hatást gyakorolnak a befogadó szervezet egészségére vagy életfunkcióira. A prebiotikum olyan táplálék (pl. oligoszaccharid) amely a bélben élő, a gazdaszervezetre jótékony hatású mikrobák növekedését és szaporodását segíti. Szinbiotikumról akkor beszélünk, ha pre- és probiotikumot együttesen jutattunk a szervezetbe.
A probiotikumokra először a Nobel díjas orosz tudós, Eli Mecsnyikov hívta fel a figyelmet a huszadik század elején. A tudós arra figyelt fel, hogy a Kaukázusban és Bulgáriában nagyon sok idős ember él, akik táplálékának jelentős részét fermentált tejkészítmények képezik. Arra a következtetésre jutott, hogy a fermentált tejben levő Lactobacillusok megtelepedve a bélben csökkentik a bélben az ott jelenlevő káros baktériumok számát, és így megvédik az embereket a betegségektől. A „probiotikum” szót azonban csak sokkal később, az múlt század ötvenes éveitől használjuk, és pontos definicóját csak 1989-ben adták amerikai tudósok.
Az utóbbi 10-15 évben az érdeklődés egyre nagyobb a probiotikumok iránt, mert viszonylag ártalmatlanul, gyakorlatilag mellékhatástól mentesen számos betegségben bizonyultak alkalmasnak kezelésre és/vagy azok megelőzésére.
A probiotikumokat tartalmazó gyógyszerek mellett számos étrend kiegészítő és funkcionális élelmiszer is forgalomban van, mely utóbbiak hatékonyságát azonban megbízható, tudományosan alátámasztott vizsgálatok csak ritkán bizonyítják.
A legtöbb probiotikum a Lactobacillus és Bifidus baktérium törzsek közé tartozik, ezek azok a baktériumtörzsek, amelyek az anyatejjel táplált csecsemők bélflórájának is igen jelentős részét alkotják. Ezen kívül azonban számos más baktérium, sőt gomba is probiotikus hatást fejt ki.
Vannak hatásaik, amelyeket számos nagy vizsgálat erősít meg, vagyis bizonyítottan rendelkeznek ilyen hatással. Más kórképekben hatásuk még nem bizonyított, valószínű, de még nem áll elegendő tudományos adat rendelkezésünkre. Aztán vannak olyan alkalmazások is, amelyek egyelőre kísérletes jellegűek, az eredmények ellentmondásosak vagy igen kisszámú adatot közöltek.
Hogyan erősíthetjük immunrendszerünket 3. rész
2021. január 11.
Immunrendszerünk nagyjából-egészéből képes megvédeni bennünket a kórokozóktól, néha azonban mégis előfordul, hogy a kórokozó betegséget okoz. Magától értetődő, hogy szeretnénk minél ritkábban megbetegedni, ezért felvetődik a kérdés, hogyan segíthetjük immunrendszerünket a védekezésben. Erre nem könnyű megoldást találni, hiszen mint az előzőekből kitűnt, az immunrendszer és az immunválasz egy rendkívül bonyolult rendszer, amelynek ha egyik részén beavatkozunk, könnyen lehet, hogy felborítva az egyensúlyt, kárt okozunk.
Vannak dolgok, amiket ismerünk, de nehéz befolyásolni. Ismert, hogy a kisbabák immunrendszere még éretlen, ezért ők sokkal könnyebben kapnak fertőzéseket. De az is ismert, hogy idős emberek is gyakrabban fertőződnek meg, az influenza vagy a tüdőgyulladás nem ritka halálok körükben.
Néhány dologról úgy gondoljuk, hogy segíthet immunrendszerünk erősítésében. Biztosan tudjuk, életstílusunk befolyásolja immunrendszerünket. A dohányzás, a fokozott alkoholfogyasztás, a kialvatlanság, az elhízás biztosan ártalmas. Számos adat utal arra, hogy krónikus stresszhelyzetben immunrendszerünk aktivitása csökken, az immunválasz gyengül. A sport, a mozgás fokozza az immunrendszer aktivitását. A higiéniás rendszabályok betartása, a gyakori és alapos kézmosás, az élelmiszerek helyes kezelése, a védőoltások, a rendszeres orvosi kontroll – még panaszmentes embereknél is (vérnyomás!) – mind, mind segít.
Diéta, nyomelemek
Mit tudunk a diétáról? Jó, ha sok gyümölcsöt, zöldséget fogyasztunk, étrendünk változatos, zsírban, szénhidrátokban, sóban szegény. Az alultáplált, éhező afrikai gyerekek gyakran halnak meg olyan infekciókban, amely itt Európában meg se kottyan a hasonló korúaknak. A tudósok úgy gondolják, hogy a megfelelő fehérjebevitel hiánya felelős ezért, de egyre gyakrabban hallani a mikroelemek hiányáról is.
A szelenium hiányában például úgy tűnik, bizonyos daganatok gyakrabban jelennek meg, a vas hiánya pedig fokozza a fertőzések veszélyét. A sokoldalú cink az immunrendszer sejtjeit is stimulálja, segíti a sebgyógyulást, számos bőrbetegség kezelésére alkalmas, és egyes adatok szerint megrövidíti a megfázás időtartamát is. A nyomelemek hiánya hazánkban szerencsére ritkán fordul elő, és arra nincs semmiféle bizonyíték, hogy a normál szint feletti bevitel az immunrendszer funkcióját javítja.
Gyógynövények
Sokan használnak az enyhébb fertőzések kezelésére vagy megelőzésére gyógynövényeket. Ezek használata tradicionális, vagyis évszázadok tapasztalata áll mögötte, de tudományosan csak mostanában kezdik vizsgálni hatásosságukat. A gyógynövények kutatását megnehezíti, hogy mindegyik számos hatóanyagot, alkaloidát tartalmas, és ezek mennyisége változó, pl. a begyűjtés időpontjától, helyétől, a tárolás módjától, a készítmény formájától függően.
A gyógynövényeket tartalmazó készítmények lehetnek tabletták, kapszulák, porok, tinktúrák, oldatok, teák, amelyeknek javasolt adagolása nagyon eltérő lehet. Sokan úgy gondolják, hogy ami természetes anyag, az csak hasznos lehet, nem okozhat bajt. Sajnos ez nem igaz, számos növény kivonata ártalmas lehet, például a sokat használt édesgyökér néha veszélyesen megemelheti a vérnyomást.
Az immunítás, immunreakció 2. rész
2021. január 10.
Az immunrendszer segítségével a szervezet a számára idegen anyagok (baktériumok, vírusok, élettelen anyagok, pl. toxinok, gyógyszerek vagy akár egy szálka) ellen védekezik. Ezeket a szervezet számára idegen anyagokat antigéneknek nevezzük. Az antigénekre immunrendszerünk választ ad, immunreakció lép fel, melynek célja az antigén eliminálása. Az immunreakció általában hasznos, de esetenként ártalmas is lehet.
Az immunválasz lehet veleszületett, vagy szerzett. A veleszületett immunitás már a születéskor védi a szervezetet idegen anyagok behatolása ellen, nincs szükség ahhoz, hogy előbb „megismerkedjen” az antigénnel az immunrendszer, a válasz azonnal életbe lép. A veleszületett immunitás sejtjei és anyagai ott találhatók, ahol a behatolási kapuk vannak, tehát a nyálban, könnyben, a bélrendszerben, a bőrben. Ilyen, a veleszületett immunválaszért felelősek lehetnek fehérjék pl. a komplement szisztéma összetevő, vagy sejtek, pl. a falósejtek.
A szerzett immunitás kialakulásához az szükséges, hogy valamilyen antigén bekerüljön a szervezetbe, és ott a B és/vagy a T sejtek felismerjék az idegen anyagot, és arra a specifikus antigénre beinduljon a humorális vagy sejtes immunválasz. Ez általában eltart néhány napig. Amikor másodszer kerül ugyanez az antigén a szervezetbe már gyorsabb a válaszreakció, mert csak elő kell bányászni a sejtes emlékezetből a megfelelő információt és máris indulhat az ellentámadás.
Ismerünk ezen kívül aktív és passzív immunitást is. Aktív immunitás esetén a szervezet maga termeli azt az anyagot, amely a védekezéshez szükséges, míg passzív immunitás esetén azt kívülről kapja. Amikor a kisbaba megszületik, számos fertőzés ellen passzív immunitással rendelkezik, mert édesanyjától a méhlepényen keresztül megkapja azokat az ellenanyagokat, amely antigének ellen az anyai szervezet már védett, de kisbaba természetesen ezekkel még nem került saját maga kapcsolatba. Hasonló módon az anyatejjel is sok ellenanyag kerül a kisbaba szervezetébe.
A passzív immunitás azonban csak néhány hétig, hónapig ad védelmet, mert az ellenanyagok lebomlanak, és antigén hiányában a gyerek szervezete ezeket nem termeli. Aktív immunitás alakul ki pl. a védőoltások adásakor, amikor a gyerek szervezetébe bevisszük az élő, gyengített vagy elölt kórokozót, ezzel antitesttermelésre serkentjük a szervezetét, és amikor szervezete a fertőzést okozó kórokozóval találkozik, már gyors védekezésre képes ellene. De aktív immunitás alakul ki olyankor is, amikor nem védőoltás formájában találkozunk valamilyen betegséggel, hanem átesünk rajta, pl. bárányhimlőn, így a bárányhimlő vírusával való ismételt találkozáskor már nem betegszünk meg újra.
Amit tudni kell az immunrendszerről 1. rész
2021. január 10.
Az immunrendszer sejtek, szövetek és szervek összetett rendszere, mely a szervezetet kórokozók, idegen anyagok, vagy akár a szervezetben kialakuló daganatok ellen védi. Csökkent, vagy hibás működése súlyos betegségeket (immunhiányos állapotok, autoimmun betegségek, allergia) okoz. Az immunrendszer részben „készen áll” a szervezet megvédésére, részben különböző ingerekre aktiválódik, immunválasz keletkezik.
Az immunrendszer alapja a nyirokrendszer. A nyirokszervek a szervezet minden részében megtalálhatók, ide tartoznak a pl. nyirokcsomók, a csecsemőmirigy, a lép és a csontvelő, de hatalmas nyirokszerv pl. a bélrendszer is. A nyirokszervek a lymphocyták lelőhelyei, ezek az immunrendszer legfontosabb sejtjei.
A lymphocyták a többi, a vérben előforduló sejttípushoz hasonlóan a csontvelőben termelődnek, és onnan vándorolnak a csecsemőmirigybe (latinul thymus), ahol a sejtes immunitásért felelős T sejtekké érnek, illetve másik részük B sejtekké majd plazmasejtekké alakul, ezek a humorális immunitásért, az antitestek termeléséért felelősek. A lymphocyták a vérben illetve a nyirokerekben állandó mozgásban vannak, és felismerik a szervezetbe kerülő idegen anyagokat.
Születéskor, amikor a szervezet még steril, csak kevés lymphocyta rendelkezik az „ ellenség” felismerésének képességével, ahogy azonban valamilyen inger éri a szervezetet néhány az un. „naiv” lymphocyták közül ezt felismeri, a különböző sejtek megkezdik az egymással való kommunikációt, a a sejtek osztódásnak indulnak, a T sejtek megtámadják a kórokozót, a B sejtek megkezdik a kórokozó elleni ellenanyagok termelését. A sikeres akció után az immunsejtek nyugalomra térnek, de megőrzik az információt, ami azt jelenti, hogy ha újra ugyanaz az inger éri a szervezetet, az sokkal gyorsabb reakcióra képes.
Az idegen anyagok elpusztításában azonban nem csak a lymphocyták, hanem más sejttípusok is jeleskednek, ilyenek a granulocyták, monocyták, macrofágok, összefoglaló néven falósejtek. Nem lenne teljes az immunitás a különböző fehérjék, hormonok, cytokinek nélkül. Ezeket különböző sejtek termelik, és részben direkt hatnak, részben a sejtek egymás közötti kommunikációjáért felelősek.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...636465...239