Információk, érdekességek
Megint szerelmes? – Óvatosan az új társ bemutatásával!
2022. szeptember 11.
Új társra leltünk, szerelmesek vagyunk, ismét van esélyünk a boldogságra… Csak hátra van még ennek bejelentése gyermekeinknek. Bár túl lennénk már rajta! De hogyan hozzuk összhangba hirtelen fellángoló érzelmeinket a kiegyensúlyozott családi élettel? Pszichológusok magyarázatai és jó tanácsai új párunk sikeres megismertetéséhez.
A hetedik mennyországban érezzük magunkat, érzelmi életünkben végre kedvező változás állt be. Hiszen régen elváltunk, gyermekeinket egyedül neveljük, és most új szerelem kopogtat az ajtónkon! Elhatároztuk, hogy beengedjük… De hogyan mondjuk meg a csemetéknek?
Eddig sikerült összeegyeztetnünk a munkát és a gyereknevelést egyedül is, szerelmi életünket időnként el is felejtettük, de mostanra minden felbolydult. Ennek az emocionális viharnak a nyomán, melyet most átélünk, nem árt megtenni néhány „óvintézkedést”, mielőtt bejelentenénk a nagy eseményt és bemutatnánk gyerekeinknek a szerencsés kiválasztottat.
Óvjuk őket az érzelmi megrázkódtatásoktól!
„Hagyjuk gyermekeinknek megélni a gyermekkorukat!” – tanácsolják a pszichológusok. Napjaink gyakori tendenciája azonban az, hogy a legtöbb családi, érzelmi problémát mielőbb hozzuk gyerekeink tudomására, akár válásról, különélésről, új szerelemről, vagy a régi társ távozásáról van szó. De nem mindegy, hogy mikor, és milyen mértékben avatjuk be őket. A mi esetleges érzelmi válságunk általában rendkívüli módon aggasztja őket is.
A szülők szerelmi kapcsolatait, ha értesülnek róla, nem is tudják mire vélni – megterheli idegrendszerüket, hátráltatja őket a tanulásban, szociális életükben. Ezek a fajta információk egy olyan világot tárnak fel előttük, mely nem az övék, és zavarba ejti őket. Ezért csak óvatosan, fokozatosan bocsátkozzunk bele, ha egy új társ jelenik meg az életünkben, és lassan, a megfelelő időpontokat és helyzeteket kiválasztva készítsük elő a bemutatást.
Ne feledjük, hogy gyermekeink a maguk sajátos módján fogják értelmezni a mi új párkapcsolatunk nyomán várható eseményeket a család életében. Reakcióik váratlanok lehetnek, távolságtartásuk kétséges, és mindent, amit elmondunk, szó szerint értendő számukra – figyelmeztetnek a pszichológusok.
Összegezve elmondható, hogy a gyermekeket nekünk, szülőknek meg kell védenünk az érzelmi megrázkódtatásoktól. Ide tartozik új párunk bemutatása is, melyre ideális esetben, kellő előkészítés után, a gyermekeink érzelmi életének messzemenő megóvása mellett kerüljön sor.
Felesleges sietnünk!
Esetünkben nagyon fontos, hogy addig várjunk a gyerekek előtt történő bejelentéssel, amíg biztosan tartóssá válik az új szerelmi kapcsolat. Bármennyi idő telt is el az utolsó szakításunk (válásunk) és az új párunk érkezése között, a gyerekek érzelmeire a korábbi esemény már hatott. Ha balszerencsénkre az új párunkkal sem sikerül a tartós viszony, és már „bekapcsoltuk” őt a családi életbe, az a gyerekeket ismét szomorúvá teszi, elősegíti biztonságérzetük elvesztését. Várjunk tehát türelmesen, fontoljuk meg jól a teendőket, hogy ezt a kockázatot elkerüljük. Ez azt jelenti, hogy csak akkor beszéljünk az új párkapcsolatról a gyerekeinknek, ha érintettek lesznek a család élet átalakítására vonatkozó terveinkben. Minden esetben óvakodjunk a sietségből adódó, fölösleges bonyodalmaktól.
Miközben várunk a bejelentéssel…
A szerelmi kapcsolat fenntartása az első időkben sok szervezési problémával jár. Mikor randevúzzunk, ha egyedül vagyunk a gyerekekkel? Ez az elsődleges gond, és természetesen, ha nem tudjuk őket rábízni senkire, halasztgatni kell a találkozókat új társunkkal – ami nem tesz jót a kapcsolatnak. Ha pedig „váltásban” vagyunk a gyerekek másik szülőjével a felügyeletüket, illetve tartózkodásukat illetően, könnyebben megoldható az idő alatt az új viszony kibontakoztatása.
Megoldhatók a találkozások úgy is, hogy baby-sittert fogadunk (ritkább esetben), de sokkal tanácsosabb, amennyiben mód van rá, a nagyszülőkre hagyatkoznunk (nagy szerencse például, ha a környéken laknak, és örömmel is vállalják a gyerekeket). Az utóbbi esetben sem kell sietnünk az új kapcsolat bejelentésével a nagyszülők előtt, mert az – szakítás esetén – további bonyodalmakat okozhat. Célszerű adott esetben csak annyit közölnünk, hogy egy barátunkkal szeretnénk találkozni, és maradjunk könnyedek mind a gyerekek, mind a nagyszülők előtt.
„Holdkóros” a gyerek
2022. szeptember 10.
Egyes felmérések szerint a 13 év alatti gyerekek közel 25%-a volt már holdkóros – azaz alvajáró. Ez a jelenség általában 5 éves kortól merül fel, de ahogy nő a gyerek, az életkor előrehaladtával elmúlik.
Sokan megijednek gyermekük e különös magatartásától, és amikor tanúi lesznek a rövid éjszakai „sétáknak”, nem tudják, hogyan reagáljanak rá. Őket igyekszünk az alábbiakban megnyugtatni, és tanácsokkal ellátni az óvintézkedéseket illetően, ideggyógyászok tapasztalatai alapján.
Éjszakai séták
Vannak gyerekek, akik szeretnek „holdkórost” játszani, és előre tartott karokkal, a semmibe vesző, üres tekintettel vagy bugyuta arckifejezéssel járkálni éjjel a lakásban… De a valóságban az alvajáró többnyire tudja, hová megy és a karját a teste mellett lelógatva tartja. „Igazi” holdkórosságról akkor beszélünk, amikor a gyermek éjjel rendszeresen felkel az ágyából, kifejezéstelen arccal sétál a lakásban (vagy sajnos megtörténik, hogy azon kívül) és néhány perc múlva visszamegy aludni. Gyakran ismétlődő, tudattalan/gépies viselkedésről van szó, amely a legtöbbször elmúlik észrevétlenül. De a szülőnek nem kell azonnal megijednie, amikor például a gyerek éjjelente kisétál a toalettig vagy a konyhába, „holdkóros” állapotban – sokkal jobban teszi, ha megtud többet a jelenségről, és óvintézkedéseket tesz.
Az alvás első három órájában fordul elő
Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk afelől, hogy egyszerű alvajárásról és nem egy olyan rejtett betegségről van szó, mint például az epilepszia, elsősorban két fő jelre figyeljünk, melyek alapján valószínűleg nem tévedünk – mondják a neurológusok.
Az első jel: a különös jelenség/tünet az éjszaka kezdetén következik be, rendszerint az elalvást követő, első három órában, a mély alvás szakaszában. Később pedig a gyermek egyáltalán nem emlékszik az alvajárás epizódjára. Valójában gyerekeknél a jelenség gyakorisága az alvás mélységétől függ. Azért általában rendkívül nehéz (és nem is tanácsos) felébreszteni őket ebben a periódusban, azaz az alvajárás alatt. Az alvást náluk ilyenkor meglehetősen lassú és nagy amplitúdójú hullámok jellemzik. Amint nőnek, az esetlegesen regisztrált hullámok egyre kevésbé szélesek, és ezek az éjszakai séták megszűnnek. 13 éves kor után a gyerekeknek csak mintegy 3,3%-a mutat még „holdkórosságot”.
Hogy mindez mire vezethető vissza? Az említett örökletességen kívül nem igazán lehet tudni. De az elfogadható okok között szerepel egy neurobiológusok által támogatott feltevés, mely szerint a jelenséget az agyműködés éretlensége okozza.
Kísérd vissza az ágyába
Megtörténik, hogy a kisgyerek zokogásban tör ki, vagy kiáltozni kezd éjjel, amikor valóban felébred az alvajárásból. Ez a félelem és a csodálkozás reakciója, mert máshol találja magát, mint korábban, azaz az ágyában. Amikor már nagyobb lesz, védekezési reflex alakulhat ki nála, ami gyakran agresszív viselkedést mutat.
A meglepődött alvajáró azért viselkedik így, hogy önkéntelenül is védje magát. Teljesen fölösleges ilyenkor felébreszteni, mert nem fogja érteni, miért teszik azt vele a szülei. Sokkal többet ér, ha visszakísérjük az ágyába – rendszerint könnyen elfogadja. És soha nem fog visszaemlékezni az éjszakai járkálás perceire, aminek, úgy tűnik, hogy célja van. Amikor elmondják neki, mit csinált éjjel, látszólag nem céltalanul, nem tud rá semmilyen magyarázattal szolgálni.
Még mindig bepisil? Hitek és tévhitek
2022. szeptember 08.
Már 4 éves elmúlt a gyerek, 6-7 éves is lehet, vagy még idősebb, és előfordul, hogy bepisil az ágyba… Ez a gyakori probléma számos kérdést vet fel szülőknek, szakembereknek egyaránt.
A lényeg az, hogy nem szabad dramatizálni a helyzetet, de szokványosnak sem kell tekinteni anélkül, hogy különböző módokon a gyermek segítségére sietnénk. Az alábbiakban gyermek-urológusok és más specialisták tanácsai alapján igyekszünk könnyebbé tenni a probléma megoldását.
Egyes felmérések szerint öt éves korban – átlagosan – tízből két gyerek érintett az éjszakai vagy délutáni alvás alatti vizelet-folyásban. 6 évesen, vagy afölött, még mindig tízből egy… Az okozott kellemetlenség ellenére, és azt sem számítva, hogy a dolog ma már egyre kevésbé tabu-téma, különböző okokból a szülők nem szívesen beszélnek erről az orvosnak. Lehet, hogy mi, szülők részben felelősnek érezzük magunkat, mer gyakran rászóltunk emiatt a gyerekre.
Vagy azt gondoljuk, hogy nem kell nagy ügyet csinálni belőle, de úgy is vélhetjük: jobb elkerülni , hogy orvosi kezelésre kerüljön sor. Ami a gyereket illeti: ha nem is mondja ki nyíltan, ő a leggyakrabban retteg tőle, és rosszul éli meg, hogy bepisil az ágyba. Közszájon forgó és komoly orvosi vélekedések özöne közt igyekszünk megfejteni az okokat igaz-hamis mérlegeléssel, annak érdekében, hogy megértsük a probléma gyökerét, és megfelelően reagáljunk rá.
Hitek és tévhitek
- 4 éves kor körül már aggódni kell
HAMIS
Elvben a szobatisztaság 2 éves korban érhető el nappal, és inkább 3-4 éves korban „sikeres” éjjel. Mégis, a gyakorlatban az ágyba pisilés minden második gyereket érint ezen életkor körül, mert mindegyikük a maga ritmusa szerint fejlődik. Az orvosok „bevizelésről”, azaz kontrollálhatatlan éjszakai bepisilésről csak 5 éves kortól kezdve beszélnek, és kimutatták, hogy a fiúk gyakrabban néznek szembe ezzel a problémával. Ez nem azt jelenti, hogy 5 éves korban, ilyen esetben azonnal meg kell ijednie a szülőnek, és orvossal kell konzultálnia. A megfelelő pillanat akkor jöhet el, amikor a gyermek kifejezi, hogy feszélyezve érzi magát emiatt, és folytonos kellemetlenséget érez. Amikor maga szeretné, hogy problémája megszűnjön, az adja a legjobb esélyt a sikeres kezelésre. Ha a szülő mégis nagyon állhatatos, kitartóan aggódó, viszont a gyermeke nyilvánvalóan még nem áll készen a szobatisztaságra, az orvos javasolhatja a várakozást a kezeléssel, nehogy kudarc legyen a vége.
A korai bili-használat rossz következménnyel járhat
IGAZ
Amikor egy gyereket túl korán bilire ültetnek, nappal „tisztasági reflex” alakulhat ki, de az agy azt még nem fogadja be. Ez a nagyon korai rászoktatás fiziológiai szempontból nem gyorsítja meg a húgyhólyag-működés kontrolljának elsajátítását. Esetleg még zavarhatja is az „összhangot” az izom közt, mely zárja és nyitja a vizelet „csapját” és a még nem eléggé fejlett húgyhólyag közt. Tanácsos akkor kezdeni a bilire szoktatást, amikor a gyerek már jól tud járni, azaz, amikor neurológiai tekintetben fejlettsége kielégítő.
A bepisilés összefügg a húgyhólyag méretével
IGAZ
Egy gyermeknél, akinek még nem eléggé fejlett a húgyhólyagja, nagyobb a kockázata annak, hogy bepisil az ágyba. És minél gyakrabban ürül a húgyhólyag, annál inkább gyenge marad a kapacitása.
Vissza a padba!
2022. szeptember 07.
Mindenki csak az elsősökkel van elfoglalva, ha iskolakezdésről esik szó. Pedig a nagyobbaknak is nehéz visszaszokni a regulába, amit az iskola jelent.
A nagyoknak sem könnyű!
Nekünk, fölnőtteknek is nehézséget okoz, hogy egy rövid nyári szabadság után visszatérjünk munkahelyünkre és újból teljesítsünk ott. A gyerekek sincsenek másként ezzel, sőt nekik még nehezebb az, hogy sok szabadidő és kötetlen, vidám program után most hirtelen kötöttségek sorozata várja őket. Egyik nap még együtt lógtak a haverokkal, a másikon pedig már csörög az óra és mehetnek az iskolába, cipelhetik a könyveket, és igazodhatnak akár új tanárokhoz, új időbeosztáshoz. Ez olyan, mintha egy felnőtt minden évben új főnököket kapna és mindig változtatnának a munkarendjén.
A felnőttnek is figyelni kell
Egy 4 gyermekes édesanya "zacskós idénynek" hívja az iskolaévet. Ilyenkor a gyerekeknek zacskókba porciózza az uzsonnát, minden reggel 5 zacskó készül. Aztán este belenéz a táskába, és bizony néha nem egy landol a kukában. A gyerek bele sem kóstolt. A szülőktől is nagy odafigyelést igényel az, ha a gyerek vagy a gyerekek újra elkezdik az iskolát. Be kell érni időben, a csöngetés előtt, különben csemeténket miattunk kapják le a tíz körméről. Figyelni kell arra, hogy mit kell még beszerezni, van-e elég zsebpénz, tízórai, vagy éppen jó-e még a tavalyi tornacipő.
Átállás - de hogyan?
A gyereket a jó iskolákban segítik az átállásban. A valóban emberléptékű helyeken az első hétre még kirándulást, vagy más közös programot szerveznek, múzeumba, kiállításra mennek, esetleg meglátogatnak valamilyen intézményt ami a tanulás részét képezi.
A "versenyistállókban" azonban nem adnak időt az átállásra. Egyik napról a másikra kell a gyereknek visszaemlékezni az előző évi tananyagra. Az ilyen iskolákba járó gyerekek krumplival a gyomrukban, már augusztus utolsó hetében olvasnak, magolnak, és stresszel telve mennek az iskolába. Lehet, hogy szüleik büszkék a gyerek szorgalmára, de a gyerek lelkének nem tesz jót ez a felfokozott stresszállapot.
A legrémesebbek azok a tanárok, akik az év első napján a sárba tiporva a gyerekek összes életkedvét azonnal dolgozatot íratnak az előző évi anyagból, bizonyítva ezzel, hogy a gyerek nem tud semmit. Én azt gondolom, az ilyen tanár sem tud semmit. A tanulásról, az emberi elme működéséről, a gyerekről bizonyosan nem.
Kutya-macska viszony testvérek között
2022. szeptember 07.
Puff! Bumm! Ez a tiéd, megkaptad a magadét! Ha gyakran hallunk ilyen hangokat, civakodást kisebb gyermekeink között, problémát jelenthet, miként győzzük meg őket: ez így nem mehet tovább. Mégpedig úgy kellene intéznünk, hogy tartós legyen a megbékélés… A testvérek közti kutya-macska viszony megszüntetése érdekében néhány gyakori, szülői kérdésre adott válasszal, jó tanácsokkal igyekszünk segíteni.
Normálisnak tekinthető, ha egy alig 3 éves gyermek már folyton veszekszik, verekedni próbál a testvérével?
Három éves korukig a kicsiken elsősorban érzelmeik uralkodnak. Így egyes gyerekek nem tudják megállni, hogy folyton ne veszekedjenek, verekedjenek a testvérükkel, és a legkisebb sérelem miatt ne marakodjanak. Természetesen meg kell állítanunk őket, hogy megvédjük egyik gyereket a másiktól, illetve időben leszoktassuk az agresszióról. Tanácsoljuk, hogy nyugodt hangon magyarázzuk el: „Nagyon mérgesnek látszol, de nem szabad akkor sem civakodni, verekedni – senkinek sem. Bízom benne, hogy ezt megtanulod, és nem fogsz így viselkedni a jövőben.” Kerüljük a leszidást, megrovást, annak emlegetését, hogy rossz, szófogadatlan a gyerek. Gyengéden beszéljünk vele, hogy segítsük érzelmei (düh, neheztelés, sértődés, szomorúság…) feldolgozásában, vagy megzabolázásában.
Kisgyermekeink állandóan sértegetik egymást – hogyan reagáljunk rá?
Semmiképp se hagyjuk annyiban a dolgot, hanem emlékeztessük őket arra, hogy sem a gyerekeknek, sem a felnőtteknek nem szabad becsmérelni, megalázni egymást. Hangsúlyozzuk, hogy még akkor sem, ha egyáltalán nem értünk egyet a másikkal. Próbáljuk meg kideríteni, honnan erednek ezek a sértegetések, vagy netán milyen inzultusoknak voltak tanúi, mert kisgyermekkorban a mimikri (akaratlan, önkéntelen utánzás) nagyon erős lehet.
Idézzünk fel velük újra átélt helyzeteket, pl: mondtak-e vagy tettek-e olyasmit, amiért pl: butának, rossz gyereknek nevezték őket. Éreztek-e olyasmit, hogy nekik „vissza kell adniuk” ezeket a sértéseket – és kivel mással próbálkozzanak, mint a testvérükkel? Mindennek a kiderítése időbe telik, de megéri, ha az okok feltárása és magyarázatunk után a megoldást nem egymás szidalmazásában találják meg a csemeték.
Ha folytatják a verekedést, veszekedést, büntessük őket?
5-6 éves kor után a gyerekek jobban úrrá tudnak lenni érzelmeiken, ha környezetük támogatja, segíti őket ebben. Előfordul ugyanakkor, hogy gyakran verekednek, veszekednek, és előzetes figyelmeztetésünk ellenére sem hagyják abba a civakodást – mégsem célravezető büntetni őket. Hiszen nehéz megállapítani, ki volt a hibás, ki kezdte a perpatvart, így a gyerekekben felvetődhet, hogy igazságtalanok velük. Az azonnali abbahagyás, „tűzszünet” mellett azonban szigorúan tartsunk ki. Ha ennek elérése után a gyerekek túl fáradtak, várjuk meg, míg pihennek, megnyugodnak, és akkor kérjünk tőlük magyarázatot. Ösztönözzük őket arra, hogy őszintén mondják el, mi miatt haragszanak egymásra, és mit szeretnének (pl: játszani a számítógépen). Ajánljunk nekik megoldást, pld. hogy felváltva játsszanak – és lássák be, egyben tanulják meg, hogy nem civakodással, hanem értelmes módon kell megoldani hétköznapi vitáikat más esetekben is.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...373839...293