Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 10. lecke: Barátság extrákkal
2016. szeptember 02.
Előző cikkünkben az önzésről és a családban betöltött szerepekről, a két nem között felmerülő megélési különbségekről esett szó. A mostani írás szinte bármelyik nem képviselőinek ajánlható, hiszen a téma nem kötődik sem férfi, sem női szerepekhez, talán csak a megélése más ismét.
Lehet érzelmek nélkül kötődni?
Vannak, akik előszeretettel védekeznek azzal, hogy érzelmeiket elfojtják, hisz ettől elgyengülhetnek és lábuk megremeghet. Nem engedhetik meg maguknak, hogy mély érzelmeik legyenek, mert olyankor az önkontroll elvész. Hiába a vészfékezés és a fék megrúgása, amit az ilyen esetekre a vezetés szakemberei javasolnak, már az sem segít, sőt az ABS sem egyenlít ki… oda minden, ami addig kiszámíthatóvá tette az életet. Oda a családi élet adta biztonság, oda a nyugalom. Pedig igazából nem is akarta, csak megjelent és „szembejött”. Megkísértette és nem tudott magának parancsolni. Talán csak az elején minden annyira egyszerűnek tűnt. Barátság ez csak némi extrával. Rövid futó kapcsolat, ami ugyan több, mint egy „egy éjszakás kaland”, de mégsem lehet több, mint a család. A vágyak felfokozódnak, a helyzet csak bonyolódik és csak remélhetik a szereplők, hogy nem derül ki, mit éreznek, nem kell színt vallani.
Vajon valóban lehet uralni az érzelmeket? Vajon valóban ki lehet azt jelenteni, hogy ez csak fejben dől el? Vajon a szívét az ember ilyen esetben elzárhatja és megvédheti?
Vannak esetek, amikor valóban ez működhet, de akkor is ott a család, amely napi szinten tükröt tart és megmutatja a lekiismeretét az embernek. Még ha megértő társ is áll mellette, akkor is ott van az, amivel nem számol ilyenkor az ember: hol vannak a határok? Tényleg egy ember mellett kell leélni az életét? Tényleg a sors ezt rendelte mindenkinek? És ha a szerelem, vagy a kémia megtréfál, akkor az erőnek velük kell lennie? Jedi visszatér mindig és vele ott az erő, de az átlagos ember nem bír olyan erővel, amely felruházza azzal, hogy tudatával mozgasson tárgyakat vagy akár csak a szívét. El kell tudni ezt fogadni? Az elfogadás sok esetben segít és szabaddá tesz.
Férfiak iskolája – 9. lecke: Az önzés
2016. szeptember 01.
Ahogy azt a Férfiak iskolája cikksorozatunktól megszokhatta a kedves olvasók, provokatív, falakat döntögető témákat hozunk hónapról-hónapra, mellyel nem kevesebb a célunk, mint párbeszédre sarkallni a két nem tagjait. Kommunikálni olyan témákról, melyek nehezen vagy egyáltalán nem vállalt beszédtémák és megosztják az arról gondolkodókat. A kommunikáció viszi előre a világot! Mai témánk az önzés.
Vajon létezik kimondottan női és férfi önzés? Talán igen. És talán ez időszakhoz is köthető. Hiszen míg a nők bizonyos élethelyzet után szinte teljesen önmaguk háttérbe szorításával élnek együtt, addig a férfiaknak az önzés luxusa megmarad. Ki él vele, ki nem.
Miféle önzés? Miféle luxus?
Nézzük sorban: karrier-hobbi-haverok szemben a felelősségvállalás-család-lemondás kérdéskörökkel.
Valójában, amit itt most önzés kategóriába sorolunk, lehet egyfajta „alanyi joga” minden embernek, azonban a konvenciók mégis úgy osztják meg ezeket a lehetőségeket, hogy azzal csak bizonyos nem tagjai élhetnek mindenféle magyarázkodás nélkül.
Ki teheti meg azt, hogy a karrierjét építi, hobbijának él és a barátokat minden elé helyezve csinál programokat?
Egy családanya biztosan nem.
De vajon miért nem? Ki kényszeríti erre?
Senki… és mégis ebbe a helyzetbe kerül. Számára ezek a „kiengedések” luxusnak számítanak, hiszen egy anya, ha a karrierjét szeretné építeni, akkor rossz anya. Ha a hobbijával foglalkozik, akkor hanyagolja a családját és az időt tőlük veszi el. Ha a barátaival akar találkozni, akkor mindezt lelkiismeret-furdalás mellett teheti csak meg, hiszen addig ki vigyáz a gyerekre?
Férfiak iskolája – 8. lecke: Macsó vagy kis mackó
2016. augusztus 31.
„A pasik mind macsók! Azt hiszik, ezzel imponálnak a nőknek. Badarság!”
Az utcán egy laza lánycsapat hangos nevetgélésére lettem figyelmes, amikor meghallottam ezeket a mondatokat. Fiatalok és bohókásak voltak és első hallásra csupán csajos dumának hangzott, de aztán beköltözött a fülembe ez a pár mondat és nem hagyott nyugodni. Ismét rengeteg kérdés kapott szárnyra az agyamban. Gondoltam, önökkel kedves férfi olvasók megosztom ezt a kérdéskört is.
A kérdések tehát így hangoznak: A gátlástalanság személyiségfüggő? Vagy szocializáció során alakul ki mintákat követve? A macsó férfi gátlástalan vagy csak éppen, hogy tele van gátlással? Mi nők ezt szeretjük? Vagy taszít bennünket?
Kezdjük akkor az elején. Ki is az a macsó?
A macsó
Spanyolul (macho) férfit, hímet jelent, de a mai világ teleaggatta mindenféle jelentéssel. Úgy, mint hódító, szexuálisan felfokozott, erőteljes, büszke férfi, akit nem lehet csak úgy levenni a lábáról. De vajon tényleg így van? Vagy csak egy álarc, amolyan pajzs, amit az éppen hogy természetes gyengeségekkel megáldott férfiak raknak maguk elé védekezésképpen? Nehéz megmondani, de az biztos, hogy a nők igen nehezen viselik az őszintétlenséget, így először is minden férfinak a saját énképét kell megerősítenie. Ha ezzel az erőteljesség benyomása alakul ki, akkor az még természetesnek is hathat, ha az hiteles.
Ha erős, akkor már macsó?
Sokan, és közülük sok nő téveszti össze az erőteljeset, határozottságot a macsósággal. Ha egy férfi erős, akkor az lehet lényében még gyengéd és figyelmes. Azonban, ha egy férfi jellemében macsó, attól még nem feltétlenül erős. Rengeteg sztereotípia létezik erre is, ahogy a 7. leckében írt csajozásra is. Azonban minden esetben arra érdemes odafigyelni, amit a személyes tapasztalatok diktálnak.
Hiszen, ha a macsó férfi kettesben egy nővel csak úgy reszket, mint a nyárfalevél, vagy éppen egy „kigyúrt nagydarab” úr szeme fátyolos lesz egy kisgyermek láttán, akkor míg az előbbi egyfajta álarc és megjátszás a félelmek legyőzésére, addig az utóbbi egy természetes gyengédség jele csupán, ami talán még értékelendő is.
Egyiket sem kell szégyellni, azonban a félelmek legyőzésére az őszinteséget ajánlanám inkább a védekező mechanizmusok helyett.
Férfiak iskolája – 7. lecke: Csajozás
2016. augusztus 30.
Ritkán hallani azt az ismerősöktől, hogy zökkenőmentesen zajlanak a házasságok és sajnos azt is ritkán hallani, hogy esetleg nem fordult meg a kapcsolatok többségében egy harmadik. A mai világban általános ez a kép? Vagy régen csak diszkrétebbek voltak, azért nem hallottunk ennyit ilyesmiről?
A bátorság meg a tisztesség nem tanulható!
Ez olyan kód volna, ami az emberbe születésekor ivódik bele? Ki tudja, de talán az oly sokat emlegetett családi minta folyamatosan ott van a képben. Fontos, hogy egy kisfiú mit lát mintaképpen édesapjától és fontos az is, hogy az édesanya milyen iránymutatásokat ad kisfiának a nőkkel kapcsolatban. A nők tisztelete és a kedvesség tanulható. Talán a tisztesség megtanulása is a példák alapján rögzül, de az is lehet, hogy valóban születni is kell erre. Ki tudja?
Nagy kérdés az is, hogy a „csajozás” bátorságon vagy a tisztességen múlik-e? Vagy netán a baráti körnek való megfelelés is nyom a latba? Sok-sok kérdés, ami lehetséges, hogy megválaszolásában nem mindig egyértelmű igazságokat lebbent fel, azonban vannak sztereotípiák is, amik ledöntése fontos lehet.
Sztereotípiák, avagy önigazolások a csajozásra
Az első ilyen sztereotípia, amit feszegetnünk kell, az az, hogy ha egy férfi „félrelép” egy házasságban, akkor az minden esetben a feleség, nő hibája, hiszen biztos nem kapott meg mindent a férj, ezért volt „kénytelen” máshol keresni a boldogságát. Na nézzük csak mi is ebben a csapda? A nagy csapda ebben az, hogy egy-egy ilyen félrelépésben nem feltétlenül kell boldogtalan házasságban élni. Elég egy kis újra vágyás, vagy egy cseppnyi kísértés és már bele is sétáltunk abba a bizonyos kelepcébe. Ez alapvetően nem jelenti azt, hogy a férfi ne szeretné azt, aki mellett lehorgonyzott, csupán vágyai és férfi poligamitása bújik ki belőle. Igen-igen kedves Hölgy sorstársak, ez így is lehet, de abban Önöknek is igazuk van, hogy ez nem lehet teljes önigazolás és jogosítvány a hűtlenségre. Itt lép képbe az előzőekben említett tisztesség, hogy képesek legyünk nemet mondani.
Férfiak iskolája – 6. lecke: Porszívózás, mosogatás vagy boldogság?
2016. augusztus 28.
Beszélgessünk egy kicsit a kölcsönösség elvéről és az elfogadásról… Ez az a két kardinális kérdés, ami alapját képezheti egy-két szituációban annak, hogy képesek legyünk megértetni magunkat a másikkal és mi magunk is megérteni a másikat.
Kölcsönösség elve, avagy ki miben tudós
Ha adott a kapcsolat vagy a házasság, akkor a kölcsönös megértés, kölcsönös szívességbank alapvetően magától is működhetne. Azonban még egy kapcsolat elején nehéz behatárolni, hogy mi az, amit megtegyünk a másikért, mi az, ami még a normális értékek között mozog. Itt nem feltétlenül a csillagok lehozása az égről a szempont, hiszen bár a szerelem bármire képes, azonban úgy érdemes az elején „bevezetni”, ahogy azt később is meg tudjuk tenni, hiszen az elvárások majd ahhoz fognak igazodni később.
Mikor elmúlik a szerelem és a hétköznapok szürkesége benyit az ajtón, sokszor mindkét fél beleesik abba a hibába, hogy a rózsaszínű időszakban megszokott kényeztetést várja folyamatosan a másiktól. Sajnos erre nem mindig van lehetőség. Azonban a kölcsönösség a mindennapokban is remekül működhet, hiszen az adok-kapok nem csak a bokszban egyenlíti ki magát, hanem az élet más területein is.
Ki ebben, ki abban működik remekül. Ki ebben, ki abban tud sokat adni a másiknak. Kár olyat elvárni bárkitől is, amire alapból nem képes és ezt talán szívünk mélyén mi is tudjuk. Ha a nő bizonyos férfi szerepekben jobb és abban tud kiemelkedően segíteni, akkor kár erőltetni, hogy porszívózzon, főzzön, ha esetleg a fűnyírással, kertészkedéssel kiváltja ezt a munkát és párjának megkönnyíti az otthoni teendőt. De igaz ez a másik oldalra vonatkozóan is. Mi értelme egy igen jól főző férfit, aki még imád is főzni, rábírni arra, hogy hagyja ott a konyhát és inkább szerelje meg az autót, hiszen az a pasiknak való?
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...110111112...241