Információk, érdekességek
Férfiak iskolája – 14.lecke: Hol éljük meg érzelmeinket?
2016. szeptember 07.
A mai kornak megfelelően mobiltelefonon követjük ismerőseink, barátaink és a nagyvilág történéseit. A kezünkben tartunk egy ablakot a világra és észre sem vesszük, hogy elfelejtünk ránézni arra, akit szeretünk. Barátaink arcát szinte csak a közösségi oldalakon közzétett fényképeken keresztül látjuk, ha egyáltalán megosztja velünk.
Virtuális az egész világ
A baráti összejövetelek, randik szinte már csak a Viber, Fb, Twitter, Skype és egyéb multifunkcionálisan virtuális plattformokon valósulnak meg. Mosolygunk ugyan ott is, de kizárólag virtuálisan smiley fejekkel, de eközben a monitor előtt gubbasztva szinte beleég arcunkba a szánk sarkában lekonyuló ránc.
Van, aki a közösségi portálokon nyíltan veszik össze férjével. Szinte a válás is lezajlik már a képek alatti kommenteken keresztül. Két külön szobában ugyanazon házban ülve osztják meg barátaikkal érzelmeiket és közben osztják egymást is szinte arcpirongatóan nyíltan az interneten keresztül. Ha akarja az ember, ha nem olvassa ezt és szinte úgy érezheti, hogy otthonából hirtelen egy másik család belső magánvitájába csöppen úgy, hogy csak ártatlan esti lefekvés előtti bambulását végzi a közösségi oldalon.
Vajon jó ez így?
Tényleg feltétlenül muszáj ott élni életünket, ahol kiszámíthatatlan, hogy a sok ismerősből éppen ki olvassa? Vajon valóban szükség van a barátok megerősítésére vitánkhoz? Nem kellene inkább önmagunkban bízva a négy fal közé „szorítani” bánatunkat és családi ügyeinket?
Ki tudja.
Ki így, ki úgy kezeli bánatát. Ki a hűtőbe bújva csillapítja szeretet és egyéb éhségét, ki pedig kiírja magából, akár kéretlenül is a Facebookra.
Lelkitárs – olvasói levél
2016. szeptember 07.
Kedves Juhász-Nagy Mónika! A patikában járva, szert tettem a Bébik, kicsik és nagyok című magazinra. Érdekeseknek találtam benne a cikkeket, s a férfiakról szóló 10. lecke című írást olvasva úgy éreztem, billentyűzetet ragadok, s írok.
Én először is ott kezdeném, hogy manapság olyan emberek, párok vannak az emberek elé állítva példának (celebek), akiket a legnagyobb jóindulattal sem lehet hosszú távon követhetőnek mondani. A hollywoodi stílus – sajnos – elég mély gyökereket vert az emberek gondolkodásában. Csak azok tudnának a keletkezett károkról hiteles képet adni, akik (pl. pszichológusok, párterapeuták, lelkészek stb.) találkoznak azzal a sok testi-lelki bajjal, ami az életmód következménye.
Sajnos azt tudom mondani, hogy a fiatalok nem tanulják meg(mert nem nagyon van kitől), hogy hogyan kell tisztelni a másikat, hogy vannak határok az emberi kapcsolatokban, és nincs barátság férfi-nő között. Az mindig több, mint barátság, vagy nem az. Könnyű átlépni a határt. Én hiszek a házasság intézményében, hogy az egy életre szól. Látok nagyon jó példákat is a környezetemben.
Egy élet kell ahhoz, hogy megismerjük a másikat, annyira sokrétű maga az ember. Arról meg nem is beszélek, hogy egy neves szerzőt (John Gray PhD a Mars és Vénusz sorozat szerzője) idézzek szabadon: az igazi jó, beteljesedett szexuális élet csak monogám kapcsolatban érhető el.
Szerintem a szerelem annyira fel van magasztalva (mindenek felett áll), a határok el vannak mosódva, hogy korunk párkapcsolati csődtömeget termel ki magából. A legtöbb olyan fél, aki felrúgta a házastársának tett esküjét, otthagyta a családját a harmadik miatt, nem tud megállni. S az x-ediknél jön rá, hogy az az első volt az igazi (ezt egy házassági krízisekkel foglalkozó lelkésztől hallottam).
Férfiak iskolája – 13. lecke: Nagy szavak? Mi tart össze egy kapcsolatot?
2016. szeptember 06.
Önzetlenség. Türelem. Lemondás. Összetartozás. Kitartás. A másik elfogadása bajban, betegségben.
A fenti szavak sokatmondóak és talán önmagukért is beszélnek. Mégis érdemes velük egy kicsit ízlelgetve a szánkban, elmélázni. Talán ez lenne az általános leírása egy házasságnak? Egy kapcsolatnak? Talán ez a való világ vagy csak egy idillisztikus álom?
Beszélgetés:
- Nő: „Szeretlek, hiányzol!”
- Férfi: ”Én is! Hú elfogyott a söröm!”
Vicces, de valóságos. Nem is olyan rég hallottam ezeket a szavakat egy történetbe ágyazva és az az igazság, hogy nem is igen lepődtem meg. Mosolyogtam rajta, mert valóban nagyjából a női és férfi érzelem megnyilvánulások nagy százaléka ilyen formán fedi a valóságot.
És hogy fent felsorolt szavak mit is takarnak egyik vagy másik nem képviselőinek? Talán ugyanazt, csak a gyengébbik nem gyengédebben, míg a másik oldal kicsit kevésbé mélyen éli meg.
Férfiak iskolája – 12. lecke:Tíz dolog, amit érdemes még azelőtt megtenni…
2016. szeptember 04.
Szakítás, válás, különköltözés. Mit csináltunk rosszul? Mire kellett volna odafigyelni, mielőtt megtörtént a baj?
Mikor benne vagyunk egy helyzetben, szituációban nem látjuk át, hogy mit érdemes elengedni és mi az, amibe feltétlenül bele kell kapaszkodni. Cikkünkben igyekeztünk hasznos tapasztalásokat átadni 10 pontban, hogy mit érdemes még azelőtt megtenni, hogy késő lenne.
1. Engedd el a sérelmeket
Sok párkapcsolatban a dédelgetett sérelmek akár hosszú évekig is mérgezhetik a kapcsolatot. Lehet ez egy rossz időben, rossz helyen kimondott szó, vagy akár éppen egy kimondatlan őszinte érzés.
A lényeg, hogy ezekkel a lelkünkben nehéz örömöt és szeretetet beengedni a szívünkbe. Muszáj kimondani és aztán elengedni ezeket.
2. Ne tégy úgy, mintha meg sem hallanád
Figyelni kell jobban egymás szavára. A szavak formálják meg a gondolatainkat és a fájdalmainkat. Nem fognak elmúlni csak attól, ha meg sem halljuk őket!
3. Ha legalább kétszer esett szó róla, vedd komolyan
Ha egy nő elmondja, mi esik neki rosszul, az elsőre talán még bagatellnek tűnhet, de higgyék el kedves uraim, hogyha már legalább kétszer megemlítette ugyanazt a problémakört, akkor annál sokkal többször is megfordult a fejében. Ha többször elhangzik egy-egy probléma, akkor az lassan gondként fog tornyosulni előttünk. Érdemes tehát foglalkozni vele, hogy ne generáljon újabb leküzdésre váró feladatot. Könnyebb elsőre, mint nagy unszolásra.
Férfiak iskolája – 11. lecke: Ömlengés vagy csak az érzelmek őszinte kinyilatkoztatása
2016. szeptember 03.
Az előző „Barátság extrákkal” cikkünkben megpendítettük az érzelmek felvállalását, most ehhez kapcsolódóan szeretnénk ezt nem elengedve, ezzel egy kicsit foglalkozni. Valószínűleg nem hiábavaló erről gondolkodnunk, hiszen még mindig akadnak kicsit bátortalanok, akik nehezen, vagy egyáltalán nem vállalják fel érzelmeiket, félve a csalódástól és így védekezve a kínosnak tűnő helyzetektől.
Az első 20 másodpercben kell igazán bátornak lenni
Egy filmben hallottam a minap, hogy „csak az első 20 másodperc a nehéz, akkor kell igazán bátornak lenni! Utána már semmi sem ciki és semmi sem kínos!”. És ez mennyire igaz! Csak gondolják végig kedves Olvasók! Az első 20 másodpercben érezzük azt, mikor a szívünket kitárjuk, hogy mindjárt elsüllyedünk, ha a másik fél azonnal nem osztozik érzelmeinkben, ha nem kapunk pozitív visszacsatolást tőle. Ebben a látszólag kis időnek számító, de akkor annál hosszabbnak tűnő pillanatokban, ott állunk pőrén a szívünket az asztalra téve és várjuk az „ítéletet”. Félünk és vágyjuk a másik kedvező visszajelzését, hogy ne érezzük azt, hogy totális balféket csináltunk magunkból. Sokan voltunk már így. Nehéz felvállalni, amit érzünk, hiszen a fogadtatástól függ minden utána. Úgy érezhetjük egy-egy nem éppen jó visszajelzés után, hogy „na ez volt az utolsó, hogy hülyét csináltam magamból!” érzés önti el a lelkünket, mérgesek leszünk magunkra és a helyzetre. Pedig, ha jól belegondolunk nem történt semmi egyéb, csak őszinték voltunk, tiszták és igen-igen bátrak!
Bátorság kell ehhez! Nagy bátorság! Higgyék el Uraim ilyenkor nem önök, hanem a másik fél az, aki rosszabbul érzi magát, és a nők ezt nagyon is értékelik! Ritkán vagy inkább soha nem lehet hallani azt nők szájából, hogy mennyire kínos volt számára, mikor egy férfi elmondta neki az érzelmeit. Ez megtisztelő és nagyon fontos. Fontos, mert ettől a férfi nem gyengébbnek tűnik, hanem sokkal erősebbnek egy nő szemében. Erősnek, mert felvállalni a gyengédséget a legnagyobb bátorság.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...109110111...241