Információk, érdekességek

Megtörtént esetek: amikor meghalnak az érzelmek

2016. március 06.

Biztosan találkoztatok már olyan emberrel, aki nem tudott örülni semminek. Lehet az bármi - ajándék, siker, ünnep stb, az illető nem mutat különösebb érzelmeket. Mondják is neki sokszor, hogy milyen ember, nem is érdemes megajándékozni vagy meglepni sem. A dolog azonban sokkal súlyosabb és mélyebb ennél. Ezt mutatja meg Zsuzsa története, ki azért érkezett családállításra, mert soha nem tudta kimutatni az érzelmeit. Belül érzi ő az örömöt, csak kívül nem jelenik meg.

Zsuzsa 40 év körüli hölgy. Családja és barátai gyakran piszkálják, mert nem tudja kimutatni az érzelmeit. Ritkán látni az arcán örömöt, boldogságot. Annál több negatív megnyilvánulást mutat. Gyakran szomorú, bűntudatot érez, bár igazából nincs rá oka. Hiába vannak körülötte barátok, a családja, végtelenül egyedül érzi magát, magányos. Párkapcsolatai sorban tönkremennek, aminek állítása szerint ő az oka. Egy idő után elveszíti érdeklődését a partnere felé.

Sok „tünetet” sorol még fel Zsuzsa. Magába forduló, mindig keres valamit, de maga sem tudja megfogalmazni, hogy mit. Bármilyen jól mennek a dolgai, valami mindig hiányzik. Van egy állandó hiányérzet az életében. Vagy túlságosan ragaszkodik emberekhez, vagy egyáltalán nem enged közel magához senkit. Ezek az időszakok váltakoznak az életében.

Az önértékelésről

2016. március 01.

Az ember értéke relatív. Néha Istennek tekintik, néha pedig egy utolsó kis rovarnak, ami boldog lehet, ha nem tapossák el. E két véglet között található az emberi tulajdonságok bősége: bátorság, önértékelés, öntudat vagy szerénység, szolgalelkűség és alázat…

Néha úgy érezzük, hogy egy - életnek nevezett - áramlat két partja között sodródunk oda-vissza. Ezt az áramlatot soha nem látjuk a maga valóságában, és mindig valami nagyon elvont fogalomnak gondoljuk. Néha a „méltatlanság és szerencsétlenség” fogalmát társítjuk hozzá, máskor az igen kecsegtető „kiválasztott és szerencsés” szavak lebegnek a szemünk előtt.

E kettő között van a félelem és a reménység. Születésünkkel egy olyan vágányra kerülünk, olyan vonatra szállunk, melynek sokak életében egyetlen célja van: a szociális biztonság. Megkapjuk a cél eléréséhez szükséges csomagot. Mégsem mindig járunk sikerrel. A földi lét három adománnyal jár: kapunk egy testet; egy lehetőséget, hogy tudatunk legyen; és egy lelket, amely motivál minket. Emiatt nagy elvárások elé állítják az embert.

Mindegy egyes újszülöttől azt remélik, hogy majd megjavítja a világot. Ez azonban még senkinek sem sikerült. Ebből a szemszögből szeretnénk háromszoros indulótőkénket megvizsgálni. A test ugyan egy csodálatos eszköz, melynek azonban, mint tudjuk, megvannak a maga sajátosságai. Elég gyakran járja a maga útját, általában a lehető legrosszabb időzítéssel lesz fáradt, beteg vagy hal meg. Anyagi megjelenési formánk kiszámíthatatlan marad. Shankara, egy 7. században élt hindu tanító az embert, mint egy „zsákot” írja le, amely tele van csalóka porral és szeméttel, egyúttal azonban hozzá is fűzi: „Mikor a test életre kel […] az ’atman’ tapasztalati eszköze lesz.” Testünk nyilvánvalóan olyasvalami, amit adományként kapunk, hogy ezzel valami különlegeset vigyünk véghez.

Ne megváltozni akarj, hanem átváltozni

2016. február 29.

A nők többsége elégedetlen önmagával, és nincs kibékülve a megjelenésével. Nem látja magát szépnek, és legszívesebben megváltoztatná a nőt, aki reggelente a tükörből visszanéz rá. Ezt az érzést a reklámok és magazinok címlapján látottak még inkább erősítik bennünk. Bár jól tudjuk, hogy az, amit ott van, nem a valóság, hatására az elvárásaink mégis irreálisan magassá válhatnak önmagunkkal szemben.

Hiába igyekszünk azonban, sosem válhatunk azzá a tökéletes nővé, aki ideálként a lelki szemeink előtt megjelenik. A vágy és kudarc ördögi köréből pedig egyenes út vezet az alacsony önértékeléshez.

A legnagyobb hibát nőként akkor követjük el, amikor azt gondoljuk, meg kell változnunk ahhoz, hogy végre elégedettek lehessünk önmagunkkal. Amikor elhisszük, hogy boldogok csak akkor leszünk, ha úgy nézünk ki, mint a modellek a kifutókon. Mivel a saját bőréből senki sem bújhat ki, ezzel a gondolkodásmóddal csupán egyetlen dolgot érünk el: frusztrációt.
A megoldás ugyanis nem az, ha megváltoztatva magunkat más emberré akarunk válni, hanem, ha önmagunkból kihozva a maximumot inkább átváltozunk.
Ahogyan a rózsabimbó kibontva szirmait szépségével képes ámulatba ejteni a világot, ugyanúgy a nőkben is megvan a képesség arra, hogy megélve a bennük rejlő szépséget lenyűgözzék a környezetüket.

Mit strucc önmagadról? - A struccpolitika mint lelki önvédelem

2016. február 28.

Amikor egy számunkra stresszes helyzetben találjuk magunkat, akkor próbálunk megküzdeni vele. A megküzdés itt szaknyelven annyit jelent, hogy próbáljuk az érzelmeinket, viselkedésünket és az adott problémás helyzetet kezelni. Van amikor a legjobb megküzdési mód a védekezés. A lelki egészségvédelem része lehet az, amikor homokba dugjuk a fejünket, időt nyerve a helyzet feldolgozására, vagy mentesítve magunkat olyan helyzetek terhétől, amit csak mások tudnak megoldani, nekünk nem osztottak lapot.

Mindenki szokott bizonyos helyzetben struccpolitikát folytatni.

Érdemes megvizsgálni akár a jelenséget. Egyébként a valóságban a strucc nem is dugja a homokba a fejét, csak a földhöz lapítja. Megmerevedik a veszély láttán.

• Mi történik, amikor homokba dugjuk a fejünket?
  

Hallani, látni, beszélni, megízlelni a problémás helyzetet: erre nem képes az ember ilyenkor, de a test többi része kilóg a földből, tehát az érzékelés egyéb testi útjai még működnek. Mint például a „zsigeri” üzenetek, testi érzetek, „hatodik érzék”, intuíció. Ezért a belsőnk megismerése, a lelki és parapszichológiai üzeneteink értése különösen fontos lehet ebben a helyzetben. Az önismeret ezekben a helyzetekben is kisegíthet, segít megtudnunk, hogy mit „stuccolunk” át.

Nincs ma szex!

2016. február 26.

A fickó akarja. Nagyon. A nő meg nem. Nincs ma szex! Miért? Mert rossz az időzítés! Jobb tehát nemet mondani? Ha nincs kedvünk a szexhez, akkor természetesen igen. A nők többsége nem kedveli sem a reggeli szexet (korai erekcióból lankadásig, az egész nap stresszét magunk előtt tolva, végül elkésve és a napot végig rohanva) sem azt, ha az egész napos rohanás után, legfrissebb álmukból zavarják fel őket.

A fiatalabb nők sokkal kevésbé szoktak nemet mondani a szexre – nem azért, mert ők ezekben a helyzetekben jobban megkívánják, inkább azért, mert ők még jobban félnek attól, hogy mi történik, ha visszautasítják a férfi közeledését.

Ha visszautasítom, meg fog csalni! 
A nők többsége ezért áll kötélnek akkor is, ha éppen semmi kedve nincs az egész szexhez! Orgazmust színlel, és végül a férfire haragszik azért, mert az ő számára újra fáradtan és becsapottan marad abba az aktus. A harag nem az ágyban, inkább az asztalnál, vagy a hétköznapokban csapódhat le hiszti formájában, egy-két keresetlen szóban, vagy más, a párnál már jól ismert és megszokott diszkrét kínzó kis játékok formájában. A megcsaláshoz végül nem a visszautasított szex, hanem ezek a kis gonoszkodások segítik, sőt űzik a feleket.