Információk, érdekességek

Deja vu vagy játszma?

2017. január 29.

Észrevetted már, hogy időről időre ugyanazok az események jönnek újra és újra, kicsit más köntösben, kicsit álcázva, de a mélyén ugyanazzal a dinamikával és fordítják fel az életed...A magam részéről először a hivatásomban figyeltem fel az ismétlődésre... egymás után ugyanolyan nehézséggel küzdő anyákat kísértem, mindaddig, amíg nem oldottam meg az ezzel kapott feladatot, vagy nem láttam át a kihívást, amivel meg kellett küzdenem ahhoz, hogy boldogságosság és nevetés legyen a végeredmény.

Aztán, amikor elkezdtem figyelni, rájöttem, hogy saját életemnek is megvannak a maga ciklusai, eseményei, amik nagyjából pontosan követik egymást, amikor adott élethelyzetbe kerülök. Ilyennek szokták mondani párkapcsolaton belül a kritikus 7 éves ciklust, de én megfiygeltem már 5 és 9 éveseket is. Sőt, azzal a gondolatmenettel is azonosulni tudok, miszerint minden döntést 3 év „lappangás” előzi meg. Tehát minden nagyobb cselekedeted előtt 3 évvel születik meg lelkedben a döntés, ennyi idő kell ahhoz, hogy minden rétegen áthatolva mozgásba lendítsen...

Nagyon érdekes önismereti játék mindenkinek, csak ajánlani tudom, hogy vessük papírra a velünk történt fontosabb eseményeket, a baleseteket, a sérüléseket, a váratlan fordulatokat, találkozásokat, mert nagyon sok újdonságot fogunk felfedezni benne.

Vissza a hétköznapokba

2017. január 25.

A gyerekek többsége megszenvedi a változások okozta nehézségeket. Olyan, mintha a januári iskolakezdés egyfajta változás lenne számukra, ami képes fejtörést okozni a kicsiknek. Hogyan szoktassuk vissza gyermekünket az iskolapadba?

Saját tapasztalatból mondom, még ha közhelynek is tűnik, miszerint mire feleszmélek és megszokom a karácsony adta pihenés lehetőségét, már megint a munkahelyemen találom magam. Az érzéseim vegyesek, és néha bizony magam alá tudok kerülni, de a tudatos kontroll mindig megvéd. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a felnőttek számára sem könnyű a hirtelen változásokat megélni, nem beszélve a gyerekekről.

A nagy karácsonyi szabadság

A karácsonyi szünet, de önmagában a szünet, minden gyermek fejében felértékelődik. A szabadság szimbóluma, ami sok “előnnyel” jár. Így vagy úgy, de a szülők bizony megenyhülnek és beadják a derekukat a későbbi lámpaoltással kapcsolatosan, persze sorolhatnám hosszasan azt a kívánságlistát, amit gyerekek a szünet adta változás miatt kérnek. Ez a “jó világ” foszlik szerte egy szem pillantás alatt, amikor január első napjaiban visszakerülnek a gyerekek az iskolapadba. Ez kétség kívül megterhelő, ami kihat a hangulatunkra, motivációjukra, szélsőséges esetben pedig még szorongásos tüneteket is tud generálni ez a a változás.

Mi fenyegetheti az újévi fogadalom betartását

2017. január 23.

A naptári év hajnalán legtöbben újévi fogadalmat teszünk: megfogadjuk, hogy lemondunk bizonyos káros szenvedélyeinkről, vagy épp elhatározzuk, hogy új, hasznos szokásokat teszünk magunkévá.

A célunk ilyenkor az, hogy életünket ezt követően új keretek között élhessük.
Az újévi fogadalmakat tehát megtölti és áthatja a változás, a változtatás iránti vágy. Egy vágy, mely legtöbbször valami miatt mégsem teljesül.

ÚJ ÉV, ÚJ LEHETŐSÉGEK, ÚJ ÉLET
Természetes vágyunk a megújulásra, az újrakezdésre, a tiszta lappal történő indulásra mindig sokkal erősebb naptári fordulópontok idején. Nincs ez másként újév napján sem.
Ekkor hajlamosak vagyunk új fényben látni a jövőnket, s olyan célokat megfogalmazni, melyek elérésére már régóta vágyunk. 
Az újév az újrakezdés lehetőségével csábít, az újévi fogadalom pedig ezt a vágyat segíti célként kitűzni. Attól azonban, hogy valamit kimondunk, még nem válik valósággá. Az újrakezdéshez ugyanis tartós változásra van szükség, mely legtöbbünket idővel megadásra késztet.

A tudás szexi - okosnak lenni nem ciki!

2017. január 16.

Bizonyára hallottatok már a ShareCard nagy sikerű Tudás Estjeiről. Mint az a rendezvény nevében is benne van, ezen esték középpontjában a tudás áll, illetve annak átadása, megosztása, tehát mondhatjuk, hogy egyben a tanulás is. Szerencsére nem az iskolapadokban és munkahelyeken megszokott órákon át tartó, monoton tanulásról van itt szó, hanem egy, a saját területén egyedülálló ötletről.

A Tudás Estek alkalmával tanulni vágyó emberek juthatnak hozzá az értékes tudáshoz - egy előre meghatározott témában - méghozzá a többiek tapasztalatai alapján és a témában jártas szakértők segítségével.

“Segítünk, hogy kihozd magadból a legjobbat!” - szól a ShareCard egyik jelmondata. A vállalat Tudáspláza névre hallgató online platformja egy olyan hely, ahol különböző, tréningekkel és képzésekkel foglalkozó partnerek ajánlatait tekinthetjük meg, majd választhatjuk ki, melyik számunkra aktuálisan a leghasznosabb.

Az élet egyik nagy igazsága az, hogy egyedül a változás állandó. A változásokhoz pedig tudnunk kell alkalmazkodni, tehát folyamatosan fejlődnünk kell. A ShareCard pedig segíthet, hogy újra és újra ráléphessünk a fejlődés útjára. Az asztrológia úgy tartja, hogy sorsunk születésünk pillanatában dől el. Mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanánk, hogy a sorsunkat Mi magunk formáljuk? A változás állandó mivoltát alapul véve, sorsunk is folyamatosan változhat, mégpedig döntéseink és cselekedeteink útján. A ShareCard ennek tudatában támogatja azokat, akik készek rálépni a fejlődés útjára, megvalósítani álmaikat és végül saját képükre formálni a jövőt.

Szerettél ma már?

2017. január 10.

Nem én voltam a szemtanú, de az eset megdöbbentett. Az interneten jött velem szembe az írás, és további gondolatokat ébresztett bennem. Arról, hogy vajon mi zajlik korunk emberének a lelkében? Vajon mennyire vagyunk empatikusak embertársaink felé, és vajon tisztában vagyunk e azzal, hogy milyen vékony a határvonal élet és halál között?

3-as metró, reggeli csúcsforgalom. Az egyik állomásra érve hirtelen sikoltás, kiáltás hallatszik. Úgy érzem, a legtöbb ember gyomrában ilyenkor megjelenik a szorongás, hogy mi történhetett, baja esett e valakinek? Nem úgy esetünkben. A történet szemtanúja szerint, a következő kommentek hangzottak el.

„Na tessék! Biztos valami baleset, most lekésem a buszt!”
„Már megint valami! Nem érek be a munkahelyemre!”

Félelmetes a közöny. Ahogy elmegyünk a segítségre szoruló emberek mellett. A minap mesélte egy 80 éves néni, hogy rosszul lett az utcán, elájult, és valaki még bele is rúgott, hogy milyen ember az, aki ilyen alkoholista? Egy másik a táskáját akarta elvenni. 
A metró alá zuhanó ember lehet, hogy éppen az életétől vett búcsút, miközben az utasok azért háborogtak, hogy tehet valaki ilyet, hogy épp reggel korán esik a metró alá, amikor mindenki sietne? Az az ember pár perccel korábban még élt, szeretett, tervezett, volt családja, lehet, hogy voltak gyermekei, voltak barátai, készült a közelgő Karácsonyra. Mindez a pillanat tört része alatt foszlott semmivé.