Információk, érdekességek

3 ok, mely az alacsony önértékelés hátterében állhat

2020. június 14.

Az önértékelés lehetővé teszi, hogy önmagunk kritikai megfigyelésén keresztül megítéljük a képességeinket, a viselkedésünket, valamint minősítsük önmagunkat. Az egészséges önértékelésű személy reálisan ítéli meg a képességeit, tisztában van a hiányosságaival, képes alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez, miközben teljesítménye kiegyensúlyozott marad. Vannak azonban, akiknek alacsony az önértékelésük. Lássunk most néhány okot, mely ennek a hátterében állhat!  

1. Önismeret hiánya

Minél több információnk van önmagunkról, annál nagyobb az esélye annak, hogy az önértékelésünk reálissá válik. Az a személy, aki elzárkózik azoktól a helyzetektől, melyek révén jobban megismerheti önmagát, az önértékelése kapcsán az alul-, vagy felülértékelés esélyét növeli.

Az önismereti csoportok, az önismereti játékok, de akár még a csapatépítő programok is remek lehetőséget jelenthetnek arra, hogy önmagunkat változatos helyzetekben - akár mások szemén keresztül - megfigyelve új tapasztalatokat építhessünk az énképünkbe ezáltal téve reálisabbá az önértékelésünket.

2. Negatív visszajelzések

Az önértékelés a környezet visszajelzései révén is formálódik. Az a személy, aki a számára fontos személyektől folyamatosan negatív visszajelzéseket kap, hajlamossá válik az énképe részévé tenni azt, melynek következtében csökkenhet az önértékelése.
Kiemelten fontos tehát főként gyermekek esetében, hogy soha ne a személyét, hanem a viselkedését minősítsük, azt is olyan módon, hogy világos legyen, min kell változtatnia ahhoz, hogy a teljesítménye eredményesebbé válhasson. Ne a negatív visszajelzés megfogalmazása legyen tehát a cél!

Az öncélú, mások puszta megbántására irányuló megjegyzések, sértő minősítések rendkívül károsan hatnak az önértékelésre.

Lockdown, 2020 - semmi sem lesz már olyan, mint régen

2020. május 15.

Most mindenkit mindenhol egy dolog foglalkoztat: a COVID-19. Mi történik, és mikor lesz vége? Egyes helyeken hamarabb, másutt később, csapott le a világot jelen pillanatban romokba döntő és jelentősen átrendező koronavírus. A közös, hogy mindenhol akadnak emberek, akiknek az élete sosem lesz újra a régi, ahogyan az enyém sem… - Lily írása érzésekről, félelmekről, és arról, hogy hogyan jutott el az életét megváltoztató felismerésig.  

Lockdown, 2020 – ami megváltoztatta az egész életem. Kezdhetem így a cikkemet, úgy gondolom, nem vagyok egyedül.

Angliában élünk, London mellett egy nagyobb városban. A történet itt is hasonlóan kezdődött, mint ahogy mások már leírták előttem. Eleinte senki nem vette komolyan, akik hamarabb kezdtek el aggódni, azok megkapták, hogy csak egy felfújt, pánikeltő dolog az egész, nincs miért aggódni.

De igazából az első perctől kezdve mindegy volt, mit gondolsz, mindig akadt valaki, aki ezzel ellentétesen gondolkodott. Sokszor tapasztaltam sajnos én is, hogy mindegy, milyen fázisban voltam: higgadtabb vagy épp „világvége, éhen halunk” pánikhangulatban – mindig kaptam hideget, meleget. Valaki az egyébként is szűk baráti, ismerősi társaságban épp az ellenkezőjét gondolta a dologgal kapcsolatban. Kapcsolataim egy része megromlott a nézeteltérések és a feszültségek miatt, a barátokkal, ismerősökkel kapcsolatos érzéseim gyökeresen megváltoztak. Valószínűleg én is bánthattam meg másokat, és lehet, még csak fel sem tűnt.

Mindenkiből szélsőségeket hozott ki a helyzet már akkor is, ami a hetek előrehaladtával csak egyre jobban és jobban éreztette a hatását, hisz a bezártság, a kilátástalanság, az esetleges veszteségek egyre erősebben nyomták bélyegüket az emberi életekre, érzésekre. Ez akkor élesedett ki számomra igazán, mikor a vírus elkezdett itt tombolni, és a számok napról napra pörögtek felfelé. Magyarországon még csak kétszámjegyű volt az ismert esetek száma, mikor nálunk, csak a megyénkben több halott volt a hivatalos jelentések szerint, mint ez az otthoni esetszám. Belül valahol rettegtem, és nem értettem, miért nem értik ezt az otthoniak, hiába mondom, mutatom a számokat nekik. Valószínűleg csak nyugtatni akartak, de sokszor én magam sem tudtam, milyen választ várok a mondandómra, amibe épp nem tudnék belekötni.

Az eleje volt a legrosszabb. Aggódva figyeltük a híreket, mi történik a világban, mi történik itthon Angliában és mi otthon, Magyarországon, ahol szeretteink, barátaink vannak. Vártuk a korlátozásokat, hisz már szinte egész Európa lezárt és bezárt mindent, hogy lelassítsák a vírus terjedését, itt még mindig volt iskola, és egy végtelenségnek tűnt, mire valami történik.

Testalkattól függ a hang?

2020. május 12.

Túl magas, vagy alacsony a hangod? Tegyél ellene! Testi adottságaink is befolyásolják, hogy felnőtt korunkra magas vagy mély lesz-e a hangunk. Aki elégedetlen jelenlegi hangszínével, azon beszédterápia segíthet.  

Az vagy, amit birtokolsz?

2020. május 04.

A legtöbben úgy gondoljuk, hogy a birtoklás érték. Az általunk fogyasztott javakon keresztül mérjük az életszínvonalunkat, a birtokolt tárgyainkon keresztül hasonlítjuk másokhoz önmagunkat. Azt gondoljuk, minél több tárgy vesz bennünket körül, annál többet értünk el az életben. A boldogság mértékét a birtokláson keresztül ragadjuk meg. Csakhogy a birtoklás maga illúzió, hiszen a jogi értelemben tulajdonolt javakat is pusztán ideig-óráig tudhatjuk a magunkénak. Akkor hát mire jó a birtoklás? Mi az, ami igazán fontos?  

A mai kor embere sokkal több tárgyat tudhat a magáénak, mint mondjuk a múlt századáé. Gazdaságunk körforgása a globális méretű fogyasztáson alapul, melynek hajtómotorja, s egyben záloga az egyén birtoklási vágya.

A reklámok sok esetben olyan termékek iránt alakítanak ki bennünk igényt, melyre korábban sosem vágytunk, vagy amire voltaképpen nincs is szükségünk.

A marketing feladata, hogy döntéseinket befolyásolva olyan módon gyakoroljon hatást a viselkedésünkre, mely az adott cég számára a lehető legkedvezőbb. A reklámokban ezért legtöbbször nem is magát a terméket igyekeznek érdekessé, vagy vonzóvá tenni, sokkal inkább egy életérzést jelenítenek meg, melyet aztán a termékhez kötve kívánnak értékesíteni.
A reklámok azt sugallják, hogy a fogyasztás boldoggá tesz. Vajon miért vagyunk hajlamosak hinni ebben?

Mindannyian ismerjük azt az örömteli érzést, ami akkor jelentkezik, amikor sikerül elnyernünk azt, amire korábban vágytunk. Kiérdemelni az elismerést, a dicséretet, vagy a jól megérdemelt pihenést. Meghallani a kedvenc dalunkat a rádióban, vagy egy rég látott barátnőnk által mesélt történetet. Kipróbálni valamit, amire már régóta kíváncsiak voltunk, megnézni egy filmet, aminek a bemutatójára talán hónapok óta várunk, stb.

Motiváció nélkül nehéz az élet

2020. április 27.

Cikkemben arra keresem a választ, hogy mit is jelent az, hogy motiváció. Egy hétköznapi ember számára sem ismeretlen a fogalom, hiszen gyakran használatos kifejezéssé vált. Mégis szakmai szemmel, pszichológusként szeretném kibővíteni a motiváció tárgykörét és rámutatni néhány érdekes felvetésre.

A pszichológia egyik fontos kérdése, milyen késztetésekből fakad, valamint milyen erők állnak a viselkedés hátterében. Miért tudunk bizonyos cselekvésekre, hatalmas energiákat mozgósítani, míg másokra viszont nem.

Pszichológiai megközelítés

A pszichoanalitkus nézőpont alapfeltevése, hogy viselkedésünket biológiailag meghatározott alapösztönök vezérlik, melyeknek leggyakrabban nem is vagyunk tudatában. Ezek a szexualitásból és az agresszivitásból erednek. Ezenkívül cselekedeteinket meghatározzák  még múltbéli élményeink s az azokat kísérő érzelmek nem tudatos emlékei; motívumaink tehát személyes múltunkban, élettörténetünkben gyökereznek.

Az ösztön-elmélete szerint  a két alapvető ösztön:

• az életöszön (Eros) – az életösztön vagy szexuális ösztön a szaporodással és a túléléssel, az örömszerzéssel kapcsolatos drive-okat foglalja magába (éhség, szomjúság, szexuális vágy).
• a halálösztön (Thanatos)- „Minden élet célja a halál”

A halálösztön általában nem tud kifejeződni, mert az életösztön ellenőrzése alatt tartja. Legfotonosabb spektuma az agresszió, ami az akadályoztatásából fakad.

A szükséglet pszichológiai megfelelője a “drive” , amely angol szó és jelentése űzni, hajtani ill. hajtóerő. A drive a szükséglet nyomán kialakuló, belső késztetés, a viselkedés hajtóereje. A drive alapvető feladata a szervezet általános energetizálása, nem pedig annak irányítása, vagyis nem mutatja meg, hogy a szervezet mit csináljon az adott szükséglet kielégítése érdekében, csak az ehhez szükséges hajtóerőt adja.