Információk, érdekességek
A mozgás hatalma – A mozgás 40%-kal növeli a rákbetegek túlélési esélyeit
2024. június 11.
Bebizonyosodott, hogy a mozgás a daganatos betegségek kezelése során is jelentősen növeli a túlélés esélyeit.
A Roswell Park Comprehensive Cancer Center kutatói jelentős eredményeit nem lehet figyelmen kívül hagyni a daganatos betegek kezelésében. Tanulmányuk a fizikai aktivitás és a rákbetegek halálozási kockázata közti összefüggést vizsgálta. Különleges hangsúlyt kaptak a passzív életmód egészségi kockázatai és a rákbetegek kezelése alatti és utáni mozgás szerepe is. Míg a korábbi kutatások elsősorban az egész életen végighúzódó inaktivitás és bizonyos daganatfajták összefüggéseit vizsgálták, addig az új, releváns tanulmány kifejezetten a daganat diagnózisa előtti és utáni inaktivitást és a túlélés esélyeit hasonlította össze.
Az eddig is ismert volt, hogy a fizikai aktivitás csökkenti számos betegség kialakulásának rizikóját, beleértve a daganatos betegségeket is, de a mozgásszegény életmód hatásait korábban kevésbé tanulmányozták. Az amerikai tudósok viszont arra alapoztak, hogy az inaktivitás az egészséges személyek és a daganatos betegek közt is rendkívül tipikus életforma, miközben utóbbiak betegségük és kezelésük során is speciális fizikai nehézségekkel néznek szembe. Éppen ezért 5807 rákos beteg adatait vizsgálták meg, amelyek a 2003 és 2016 közti időszakban keletkeztek. A szakemberek a fizikai aktivitás szintjét mérték fel abban a periódusban, amely egy évtizeddel a diagnózis előtt kezdődött és egy évvel a diagnózis után fejeződött be. Azokat a pácienseket, akik közepes vagy annál intenzívebb mozgást végeztek az adott időszak alatt (tehát pl. gyalogoltak, futottak, aerobikoztak vagy más, kardiojellegű mozgást végeztek), aktívnak minősítették, akik pedig nem mozogtak rendszeresen, azokat inaktívnak.
Döbbenetes eredmények
Az eredmények azt mutatták, hogy kezelés előtt és alatt is aktív személyek 40%-kal nagyobb arányban élték túl a daganatos betegséget, mint az inaktívak! Ez az eredmény érvényes volt számos különböző rákfajtára, beleérve a mell-, a vastagbél-, a prosztata-, a petefészek-, a vese-, a nyelőcső-, az endometriális és a bőrdaganatot is. Ráadásul az inaktivitás és a halálozás összefüggései akkor is érvényesek voltak, ha tekintetbe vették a páciens nemét, a tumor stádiumát, a dohányzást és a testtömegindexet is. Az elemzésből az is kiderül, hogy az alkalmankénti mozgás is jobb, mint a semmi, de a rendszeres fizikai aktivitás lehet az eredmények kulcsa. A heti 3-4 alkalommal edzők érték el a legnagyobb egészségnyereséget, nagyobbat, mint a heti 1-2 alkalommal. További nagyon fontos megállapítása a tanulmánynak, hogy azok a korábban inaktív páciensek, akik a diagnózis után kezdtek el mozogni, 30%-kal növelték a túlélési esélyeiket, és ebből a szempontból már a heti 1-2 alkalom is sokat számított. Ezek a megállapítások mindenképpen nagy lendületet kell, hogy adjanak a rákbetegeknek, hiszen ilyen egyszerű módon rengeteget tehetnek magukért.
Versengés és együttműködés – A sport mint társas tevékenység
2024. június 08.
A sportnak, néhány sportjátékon kívül, sokáig nem volt valódi jelentősége a nyugati civilizációban, pontosabban az ókor és a XIX–XX. század fordulója között nem nagyon. A középkor és a kora újkor európai embere a túléléssel volt elfoglalva, „sportteljesítménynek” az számított, különösen háborús időkben, amik viszont gyakran előfordultak.
És mivel ez a történet is úgy kezdődik, hogy „már az ókori görögök is”, nem lehet kikerülni azt, hogy a görög városállamok is jobbára a háborúk helyett rendeztek sportversenyeket, legfőképp olimpiát. Mert bár persze háborúztak egymással, de legalább az olimpiák idejére felfüggesztették a fegyveres harcokat, hogy egy kicsit kevésbé erőszakos módon döntsék el, mégis, ki a jobb a partvidéken.
És valójában az újkori olimpiák megálmodója, Pierre de Coubertin is ezt a gondolatot vette elő, de volt ennél földhözragadtabb oka is az olimpia újjáélesztésére. Ugyanis Coubertin úgy vélte, hogy 1871-ben a franciák azért veszítették el a porosz–francia háborút, mert katonáiknak nem volt megfelelő az erőnléte, amit tehát fejleszteni kell. Így két irányból is a háború (ill. annak elkerülése) volt az ok a sport nemzetközivé válásához, miközben természetesen nemzeti keretek között már korábban is voltak számottevő kezdeményezések.
De mégis, a sport vajon mi?
Maga a kifejezés a francia „desporter” (mulatságoknak élő) szóból származik, ami jól jelzi, bár a sport annyiféle, hogy nagyon nehezen definiálható, de valamiképp mindig a mindennapokból való kiszakadáshoz kapcsolódik. Sokféle funkciója lehet az egyén és a közösség számára egyaránt (ezekről majd később), de az biztos, hogy a sportolás kilépést jelent a hétköznapok kötelező taposómalmából, akkor is, ha valaki épp a hétköznapjai részévé teszi azt. Mert – a hivatásos sportolók egyes élethelyzeteit leszámítva – az ember önként választja, mint ahogy azt is, hogy most épp nem megy el futni, kosarazni vagy úszni, mert nincs hozzá kedve, és nem kényszeres módon csinálja. Ilyen értelemben a sport igazán pozitív értelemben öncélú tevékenység, ahol az egyén vagy egy csoport (praktikusan csapat) magáért a tevékenységért csinálja, és minden pozitív hozadék, amit a sportolás magával hoz, nem eleve szükséges hozzá. Jó, ha az ember egészségesebb lesz tőle, ha jobb lesz az állóképessége, de alapvetően nem ezért csináljuk. Ezzel együtt érdemes számba venni, mégis, mire jó az egész, milyen alapvető funkciói vannak.
Az alvás általános jelentősége
2024. május 30.
Életünk kb. egyharmadát alvással töltjük, mégsem figyelünk rá eléggé!
Az emberi élet során magától értetődő, hogy naponta alszunk, hiszen már újszülöttkortól kezdve jelen van ez az élettani működés, sőt,
csecsemő- és kisgyermekkorban sokkal több időt töltünk ebben az állapotban, mint későbbi életünk folyamán. A gyermek növekedésével az alvás napi időtartama csökken, azonban felnőttkorban is napunk mintegy negyedét-harmadát ebben az állapotban töltjük. A teljes emberi
élettartamra vetítve elmondhatjuk, hogy hozzávetőlegesen időnk egyharmadát töltjük ebben az állapotban, így szinte meglepő, hogy az orvostudomány csak az utóbbi fél évszázadban kezdte igazán felfedezni ezt az élettani folyamatot, és kezdte tudományos vizsgálat alá vonni
az alvás során megváltozó testi és pszichológiai működéseket.
Ha nagyon sokat vagy ha nagyon keveset alszunk, az is veszélyes?
Az alvás felnőttkorban megfigyelhető jelentősége kapcsán említésre méltó, hogy az alvás mennyisége nagy elemszámú populációban végzett vizsgálatban összefüggésben volt a halálozással. Az összefüggés U alakú görbét mutatott, mind a túl sok, mind a túl kevés alvás esetén megnövekedett a halálozás kockázata. Az összefüggést okozó faktorok között felmerült a különböző krónikus betegségek szerepe,
amelyek tudvalevőleg rontják az alvás minőségét, de emellett ismert, hogy a depresszió, mint pszichés kórkép, szintén negatív befolyással van a halálozásra, illetve felmerül, hogy az altatószerek használata is összefüggésben lehet az ezen folyamat mögött álló háttértényezőkkel. Az alvásnak leginkább magától értetődő funkciója a megfelelő ébrenlét fenntartása, vagyis a kipihentség biztosítása, ami által lehetővé válik az egyén számára a mindennapi tevékenységek megfelelő végzése. Ezt leginkább olyan szubjektív tényezőkkel írhatjuk le, mint az álmosság, fáradtság, illetve éberség fogalma.
Álmosság alatt leginkább azt értjük, hogy az adott időpillanatban mennyire érezzük valószínűnek azt, hogy megfelelő helyzetben el tudnánk aludni. Ismert, hogy a különböző alvásbetegségek járhatnak együtt megnövekedett nappali álmossággal, az egyik leggyakoribb ilyen kórkép az obstruktív alvási apnoe.
A fáradtság nehezebben definiálható fogalom, sokféle aspektusból lehet megfogalmazni, de fontos hangsúlyozni, hogy habár létezik alváselégtelenségből adódó fáradtság is, ez nem ugyanazt jelenti, mint az álmosság.
A siker alappillére: az egészséges önbecsülés
2024. május 21.
Az egyik legnagyobb lelki fájdalom, amikor valaki azt hiszi, hogy ő értéktelen, érdemes az élet szépségeire, javaira. Nem árt megvizsgálni, mit okoz az életben önmagunk megbecsülése, vagy éppen annak hiánya. Mennyire van jelen gondolat- és érzelemvilágunkban a rejtett bűntudat? Mérhetetlen számú emberi szenvedést és problémát lehetne elkerülni, ha tudatosítjuk ezt a legrejtettebb tényezőt azok közül, amelyek megakadályozzák a sikeres életet, a vonzás törvényének, és a tudatos teremtés képességének kiteljesedését.
Mit vegyünk észre önmagunkban? Miért változtathatja meg életünket önmagunk (és mások) tiszteletének erősödése?
Az élet egyik nagy csapdája, ha nem vagyunk képesek megbecsülni és tisztelni önmagunkat, mert ilyen esetben csak a hiányt vesszük észre magunkban és életünkben. Ez tartalmilag egyénenként változik. Irányulhat képességekre, külalakra, birtokolt javakra, emberi kapcsolatokra, vagy testi állapotra.
Nagyon fontos felfedezni a hiányhoz való rejtett kötődést, mely gyakran nem is tudatosul. Ennek a fő oka, hogy már gyermekkorban kialakul, s évtizedek alatt a személyiség annyira megszokta, hogy nem is sejti létezését. Ez azért lehetséges, mert leggyakrabban az ambíció és a többre való törekvés fátyla rejti el a szemünk elől. A társadalom szemében azonban pozitív, követendő, vagy tisztelendő tulajdonságok közé tartozik, így a külvilág még meg is erősíti létezésük jogosságát.
Bizonyos dolgok hiányát észlelni az életünkben az rendben van, de folyamatosan abból induló motivációval cselekedni már káros, hiszen ekkor a kiinduló energiák az elégedetlenségből és türelmetlenségből táplálkoznak. Ebben a szemléletmódban a személyiség önmagának tervezi és hozza létre a rossz, téves viszonyítási pontot, amely a hiányban gyökerezik. Például, ha valakinek a viszonyát önmagához és másokhoz áthatja a megbecsülés és tisztelet hiánya, akkor ennek a következménye a kiábrándultság. Az viszont duplán káros energia, hiszen az egyén így nem képes alkotni, és átélni annak örömét. A környezetüknek szintúgy veszteség, hiszen egy boldog alkotó emberrel kevesebb van jelen az emberi kapcsolati hálóban.
Az önmagunkról való rossz vélemény a „bűnös vagy” gondolatára vezethető vissza. Ez a káros egyházi szemlélet és dogma évezredek óta mérgezi a kollektív tudatot. A teljes félreértelmezésen alapul, minden létező spirituális törvénynek. Az értéktelenség érzéséhez vezet, ami egyfajta lelki méreg, ami megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi önmagad megbecsülését és szeretetét Súlyosabb esetben megbénítja a cselekvéseket, amelyek szükségesek lennének a célok, vágyak megvalósításához. Ami pedig a jobb önbecsülést is elősegítené. S így a kör bezárulni látszik. Azonban természetesen, mint az életben mindig, a probléma tartalmazza a megoldást is.
A 9 legjobb kifogás, hogy miért nem élünk egészséges életet
2024. május 18.
Azok a kifogások, melyek az egészséges életmóddal kapcsolatosak, remekül tartják magukat, még ha sokszor épp az ellenkezőjük fedi is a valóságot. A te fejedben is van olyan tévhit, amely megakadályozza számodra a jó közérzetet? Érdemes utánanézni, mi az igazság.
1. Túl körülményes beszerezni az egészséges hozzávalókat!
Ma már a legtöbb nagyáruházban és bevásárlóközpontban lehet kapni friss zöldséget, gyümölcsöt és reform termékeket – semmivel sem bonyolultabb megtalálni az egészséges alternatívákat, mint azokat, amelyeket eddig vettünk. A helyi piacokon pedig akár házi termékeket is vásárolhatunk őstermelőktől, és egyre-másra nyílnak a bioboltok és egészséges ételeket kínáló éttermek, büfék is.
2. Túl drága a friss zöldség
Miért, a pizzát házhoz szállítani olcsó? Vagy a McDonald’sban is telitömheted a gyomrodat, de azt jobb, ha tudod, hogy nagyjából zéró tápértéke van a gyorskajáknak. A zöldség- és gabonafélék – néhány kivételtől eltekintve - jóval olcsóbbak, mint a húsfélék, ez tény. Persze, ha bio minőségről beszélünk, akkor már drágább a zöldség, de ugyanilyen arányban drágább a bio hús is. A hagyományosan termelt zöldségfélék azonban még így is kevesebb káros adalékanyagot és hozamnövelőt tartalmaznak általánosságban, mint a nagyüzemi körülmények között nevelt állatok húsa.
3. Én ragaszkodom a hagyományos, magyaros ízekhez!
Mintegy tonnányi vegetáriánus és reform szakácskönyv és jónéhány hazai gasztroblogger is számottevő bizonyíték arra, hogy igenis, lehet finom reform ételeket főzni, akár hús nélkül is, sőt, jól is lehet lakatni vele az egész családot. A magyaros ízvilágú ételeinket is elkészíthetjük reform alapanyagokból és kíméletes konyhai eljárásokkal – épp olyan finomak lesznek, mint amit megszoktunk (ha nem még ízletesebbek).
4. Sport? Ugyan, mikor van nekem arra időm?
Az idő az első számú kifogás még mindig, ha valami olyan dologról van szó, amihez egy picit módosítani kellene a szokásainkon vagy hozzáállásunkon. Közhely, de igaz: arra van időnk, amire akarjuk. Ha igazán elszánjuk magunkat, tudunk időt találni a mozgásra, ez sokkal inkább a tevékenységek rangsorolásának kérdése. Persze, kényelmesebb a tévé előtt heverészni esténként, mint tornázni egyet vagy munka után, neadjisten előtt beugrani egy jógaórára. De innentől ez kényelmi szempont, és nem időhiány. A kérdés az, hogy mennyire lesz majd kényelmes orvosoknál és kórházakban tölteni az időnk nagy részét ahelyett, hogy most tettünk volna magunkért heti háromszor fél órában.
Ugyanez igaz az egészséges életmód más aspektusaira is: haladhatunk kis lépésekben, kezdhetjük kis időráfordítással, és amikor érezzük az adott szokás jótékony hatását, emelhetjük a rá szánt időt (és esetlegesen pénzt). A lényeg, hogy bátran kísérletezzük ki magunknak, mi az, ami jól esik – onnantól nem lesz szükségünk noszogatásra vagy további motivációra, a tevékenység öröméért fogjuk végezni.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...161718...169